„Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”
Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe és az Egyház születésnapja. A Szentlélek lelkünk édesanyja, mert az ő segítségével tisztulhatunk meg a bűnöktől és leszünk az isteni élet részesei. Mert mi az édesanya feladata? Életadás, táplálás, erősítés. A Szentlélek életet ad: már a keresztségben részesít az isteni életbe, de ha utána elbukunk, akkor újra és újra életet lehel belénk a szentgyónás által. Táplálja lelkünket az általa sugalmazott szent könyv, a Szentírás által. Megerősít bennünket a bérmálás szentségében. Az édesanya egyik fontos feladata, hogy megismertesse gyermekét az édesapjával. Hiszen minden gyermek először csak az édesanyját ismeri, mert vele van szoros kapcsolatban. A Szentlélek megismertet bennünket a Mennyei Atyával. Általa mondhatjuk ki az Istennek azt, hogy mi Atyánk – én Atyám. A jó édesanya megismerteti gyermekét testvéreivel. Így a Szentlélek is megismertet bennünket elsősorban idősebb testvérünkkel Jézus Krisztussal és a többi testvérünkkel is: a megkereszteltekkel, az Egyház tagjaival. A Szentlélek indította el az Egyházat, a Szentlélek az, aki a mi nagy családunkat, az Egyházat összetartja és ebben a nagy családban mindannyiunknak megszabja feladatát.
Immár 456 éve minden igaz magyar szíve Csíksomlyóra húz. Itt találja meg küzdelmes, vergődő életének vigaszát, reményét és támaszát. Úgy jön ide, mint a bajba jutott, aggódó, félő gyermek az édesanyjához. Ide hozza könnyeit, gyászát, bánatát s kevéske örömét, és reménykedve kéri anyai oltalmát küzdelmes életéhez. Ide hozzák a férfiak küzdelmekben megkopott lelküket, meggyengült hitüket. Az édesanyák kevés örömüket és sok bánatukat, tengernyi könnyüket s aggodalmakban összezsugorodott szívüket. Ide vonszolják az öregek elfogyó erejüket, homályosodó szemeiket, elfáradt szívük reménykedő dobbanásait. Ide hozzák az ifjak és leányok szép bizakodásukat, s támaszt kérnek égi Anyjuktól jövőjükhöz és keresztény jövőjük beteljesedéséhez.
Pünkösdszombaton pünkösdre készülve Lövétéről is a testvértelepüléseink vendégeivel együtt, gyalogosan és autóbusszal zarándokútra indulunk, hogy köszöntsük a Csíksomlyói Szűzanyát. Jön a magyarság is mindenünnen a csíksomlyói Szűzanyához. A zarándoklás egyidős az emberiséggel. „Boldog ember, akinek te vagy erőssége és zarándokútra indítja szíve.” (Zsolt 84 [83],6) Csíksomlyóra az 1345. évi székely győzelem emlékére naponta is sokan elzarándokoltak fogadalomból, majd VIII. Ince pápa 1484-ben a pálosoknak pünkösd szombat és vasárnapra adott teljes búcsúja a Salvator kápolnához vonzotta a híveket, és az 1567. május 17-én, pünkösd szombatján a Tolvajos-tetőn kivívott győzelem fénye terült Csíksomlyóra és megkapta különös történelmi patináját. Azóta a legnagyobb odaadással, a Szentlélek vezetésével zarándokolunk Csíksomlyóra katolikusok és katolikus gyökerű keresztények pünkösd szombatján, mert ez is szent örökségünk. Ugyanitt keresztény hitünk megvallása mellett tanúságot teszünk a magyar nemzet egységéről. Itt a Szentlélek felszítja bennünk az istenszeretetet, feltárja előttünk Isten belső, isteni életét. Ugyanakkor megnyit, közlékennyé tesz az emberek felé és arra képesít, hogy mi is beszéljünk az Isten csodás tetteiről, valamint irántunk való szeretetéről. Átalakít minket, mint az apostolokat és képessé tesz az Isten által reánk bízott feladatok teljesítésére. A Salvator-hegyen 1876-ban a gyergyóalfalvi hívek állította emlékkereszt szövegével kérjük: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben,” hogy rajtunk is beteljesedjen a Szűzanya oltalma alatt az idei pünkösdi búcsú mottója: „Üdvözlégy, ki szűz lévén templommá lettél!” Az idei búcsú jelmondatát Assisi Szent Ferenc egyik imájából választották a 800 éves ferences rend alkalmából.
Az idei pünkösdkor gondolkozzunk el azon, hogy mennyire engedjük működni bennünk a Szentlelket, aki lelkünk édesanyja. Engedjük-e, hogy tápláljon, erősítsen, és az Egyház nagy családjának életképes, hasznos tagjaivá tegyen. Ha úgy találnánk, hogy nem adtunk elég teret neki, nem kell feladni: Istennél mindig van újrakezdés, Isten mindig hajlandó elfelejteni azt, ami volt. Kérjük a Szentlelket magunkra, családunkra, közösségeinkre és magyar népünkre.
László István lövétei plébános
