Halloween nem ártatlan ünnep

„ÓVD A SZÍVEDET (Cseri Kálmán)

Szeretnék még egy új divatról, erről a bizonyos halloween őrületről (amit Amerikából importáltunk, ők meg nem is tudják, hogy egy ősi kelta vallási rítus ez) beszélni, mert egyre több gyerekünk szenved emiatt. E „kísértetnapokról” ezt írja a hozzáértő: az anyukák nem tudják, minek is öltöztessék gyermeküket: boszorkánynak, vámpírnak, Drakulának, csontváznak, vérfarkasnak vagy hóhérnak?

A tudományos magyarázat pedig így hangzik: sok szorongás van bennünk, ezt és a haláltól való félelmet is oldja, ha megbarátkozunk és megbarátkoztatjuk gyermekeinket is az ilyen szörnyekkel és szörnyűségekkel. – Közben tényleg sokan nem tudják, hogy ez egy vallási rítus. A kelták október 31-én állatbőrökbe öltöztek, és áldozatokat mutattak be két főistenüknek: a napistennek és a halottak istenének. Ezt majmoljuk most mi is, és amikor ezek a szerencsétlen gyerekek hazakerülnek egy ilyen halloween buliról, vagy kísértetnapról, akkor csodálkoznak a kedves szülők, hogy nem mer elaludni a gyerek, hogy álmában kiabál, éjjel bepisil, nappal pedig agresszíven verekszik, ami korábban nem volt szokása (Cseri Kálmán 2005)

Halloween – a borzalmak élvezete. Sokan kérdezik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amely halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten – nyomon elénk kerül?! Amerikából került át Európába, de eredetileg Írországból ered ez az „ünnep” Alkotóelemei jobbára a kelták egyik pogány ceremóniájára vezethető vissza. Varázslóik és papjaik vezetésével évente megülték két főistenségük ( a napisten és a halottak istene) ünnepet. Hitük szerint kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonukba.

Az ezektől a boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók megfélemlítettek embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak neki feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermek áldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.

Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket. Elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekébe IV. Gergely pápa a Kr.u. IX. században elrendelte a mindenszentek napjának november 1-én történő megünneplését. Innen ered a halloween név. Mindenszentek- all hallows. Az azt megelőző este pedig „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során mostani, közkeletűszóra: halloween.

Az 1845 után évek pusztító írországi éhínség idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban, és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosodott előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkba tanúi vagyunk a régi pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napján tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy a ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyerekeket rabolnak, és azokat ördögi ritmusok keretébe megölik.

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.

Keresztény családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözésben, felvonulásban, mert azzal a sátánkultuszát támogatják. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas, leli hatástól.

Október 31. a reformáció ünnepe. A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és a babonától, a hamis sötétsége helyett világosságot adni a szívbe. Ahol Pál apostol megbízatásában olvasható „… kültelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltek! (az apostol cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse.)

Isten megtérésre hív bennünk, és démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. (ingo Marx írása alapján) Bérczes István”

Lehet, hogy egy kép erről: , szöveg, amely így szól: „Kell ez Neked? Halloween nem ártatlan ünnep, hanem az ezoterikus világ szilvesztere!!”

Bálint Klára

Kategória: Hit, Remény | Halloween nem ártatlan ünnep bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Halottak napja vagy halloween?

Sokat gondolkoztam, hogy összegyűjtöm mindazt, amit e témában tudni kell. Egy cikk is született, amit a maglódi újságba el is küldtem. Bízom abban, hogy ha valaki elolvassa, elgondolkodik és megváltozik lélekben ebben a témában. Megérti. Belátja.

Elolvastam sok cikket, amiből idézve világossá válik a kép. Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor-családterapeuta cikke, Ingo Marx gondolatai, Nemes Gábor győri egyházmegyei levéltáros írása, Papp Miklós görögkatolikus lelkész figyelmeztető szava és Augustine Thompson atya, O.P., a Virginia Egyetem vallási tanulmányainak docensének gondolatai. A téma bevezetéseként, ez a szentírási gondolat jut eszembe. „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség.” (Iz 5,20)

Jó a halloween, vagy rossz?

Ingo Marx írásában többek között ezt fejti ki: „Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig az „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween. A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.

Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák… Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik. Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.”

„Miért van az, hogy a halál-kultusz, félelem-kultusz ilyen népszerű sok ezer év után is? Korunk legfontosabb mozgatója: mert egyeseknek óriási üzlet. Hosszú időn át csak Amerikában volt ilyen átütő sikerű, de a 2000-es évektől hazánkban is elkezdték ünnepelni, hogy újabb értelmetlen vásárlásokra csábítsák az embereket. Talán érdemes néhány olyan nyilatkozatra figyelni, amit azok írtak, akik ezzel az ünneppel már sok éve kapcsolatban vannak, voltak, mielőtt Magyarországon beengednénk iskoláinkba, családjainkba ezt a szokás-halmazt. A cbn news egy riportjában, John Ramirez, kereszténnyé vált volt sátánista pap óva intett attól, hogy bárki is aktívan részt vegyen a november elején tartandó halotti ünnepeken.

„A halloween a legördögibb démonikus ünnepnap” – mondta Ramirez – „meg kell értenünk, hogy [ha csak részt veszünk is benne] az átkot von maga után”.

A sátánista egyház alapítója, Anton LaVey, örömét fejezte ki, hogy annyi gyereket látott évről évre halloweeni jelmezben: ,,Nagy örömmel tölt el, hogy keresztény szülők hagyják, hogy a gyerekeik legalább egy este az ördögöt magasztalják. Üdv Halloween napján!”

Elliot Watson, a CBN egyik újságírója szerint a szülőknek nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy megértessék a gyerekeikkel, hogy mi is az igazi probléma a mindenszentek napja előtti beöltözéssel. Az író kiemeli, hogy attól még, hogy a keresztény világ egy része átnevezte a kelta ünnepet, az nem vesztette el a spirituális vonzatát, a pogány vallások pedig teljesen ellentmondanak a Bibliának – így az azokon alapuló ünnepek is. Senkit sem kívánunk ijesztgetni, de nem jó játszani olyan dolgokkal, amelyeket nem jól ismerünk. „Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” – (1Tessz 5,22)

Meggyőződésem, hogy nekünk az életet kell ünnepelni, a világosság győzelmét a bűn, a félelem és a halál felett. Mert Jézus Krisztus az élet ura, akihez megérkeznek halottaink, s nincs útjuk visszafelé. Jézus Krisztus örök életet készített nekünk, vele vannak mindazok, akik elmentek közülünk. „Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1,7) – fejezi be gondolatait Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor-családterapeuta.

Ideológiai megközelítés

„Keresztény családok nem engedhetik meg, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), és a druida tanokat.

A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák „az utolsó időkben” mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen. Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette.” folytatja gondolatát Ingo Marx.

Nemes Gábor győri egymázmegye levéltárosa hozzáteszi: „A keresztény tanítás szerint a Krisztus-hívőknek tilos holtakkal kapcsolatba kerülniük; halloween üzenete ebben ellenkezik leginkább a keresztény tanítással.”

Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak! – fejezi be gondolatait Ingo Marx.

A gyakorlatban…

Közeleg október 31-e: Halloween. Szándékosan nem teszem hozzá, hogy ünnep, mert nekünk ez egyáltalán nem az. A keresztény kultúrában a Halloween nem ünnep, annak ellenére, hogy egyesek annak akarják beállítani. Ez részben európai gyökerekkel (kelta), de ma már Amerikából importált esemény, ami nálunk -valljuk be – ugyanolyan csábítással jár, mint bármi más, ami a tengerentúlról átgyűrűzik hozzánk. Nem véletlen, ez is ugyanolyan jövedelmező, mint bármelyik más piaci trend vagy úgynevezett ünnepkör. Súlya talán a lélekre kivetített hatásában és spirituális vagy vallási illeszkedésében keresendő. A halloween nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról.

A Családpasztorációs Központ arról is ír, hogy az ártatlan gyerekek egy-egy ilyen ünnepség során traumákkal és szorongással küszködnek. Egyszerűen azért, mert az ijesztgetéssel és horrorisztikus mozzanatokkal, cselekedetekkel, de már horrorfilmek levetítésével beleverik a félelmet a pedagógusok a szülők asszisztenciájával a gyerekeikbe. Magyarországon és a magyar lakta területeken bálokat, bulikat tartanak már a halloween-t megelőző hétvégétől kezdve, ahol a fiatalok és nem csak különböző farsangra emlékeztető ruhákba öltöznek be. A dressz kód talán annyiban tér el a farsangtól, hogy a túlzott smink, azaz maszk sok esetben ijesztő, mintsem tréfának szánt elem.

Papp Miklós görögkatolikus lelkész, morálteológus szerint „a halloween-„kultuszt”, ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, valódi vigasztalást sem adhat. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók, milyen vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény szimbólumait veszik el, és helyette egy idétlen halloween-játékot adnak. Pont ott hagyják magára a gyereket, ahol a legjobban szorong: a halál közelében, a gyászban. Mit ér a halloween összes kelléke, ha kiderül a 10 éves gyerek számára, hogy halálosan beteg ő vagy az édesanyja? Használjuk ezeket a kellékeket, és közben a valódi vigasztalást nyújtó, keresztény szimbólumokat kilúgozzuk, ezzel pedig cserbenhagyjuk a gyerekeket.”

Nézzünk szembe a valósággal: ma sok szülő inkább kidíszíti a házát, elviszi vagy elengedi halloween bulira a gyerekét, mintsem beszél neki a Mindenszentek vagy a halottak napjának üzenetéről, jelentőségéről. Mi lehet ennek az oka? Feltételezem (de tapasztalatom szerint) nem ismerik a keresztény ünnepek igazi tartalmát, ahogyan azt sem, hogy mi Halloween-éjszakája.”

Augustine Thompson atya, O.P., a Virginia Egyetem vallási tanulmányainak docense ezt írja: Így, ha legközelebb azt állítja valaki, hogy a Halloween egy kegyetlen trükk arra, hogy gyermekeinket a gonosz imádására csábítsák, javaslom, hogy mondjátok el neki Mindenszentek előestjének eredetét, mutassátok meg nekik a keresztény jelentőségét, az azt követő két nagyobb és fontosabb katolikus ünnepnappal együtt.

Befejezésül a katolikus.ma portál bejegyzése összegzi a lényeget: „A halloween halottidézése, ha játékos formában is, de átlép egy határt. Nem az iszlám bevándorlástól kell félni, keresztény gyökereinket elvagdaljuk magunk is. Sokkal nagyobb veszély a halloween a gyerekek lelki, szellemi fejlődésére, amit persze ők még nem tudnak. Ha van ilyen fiatal ránk bízva, vigyázzunk rájuk!

dr Fülöp Krisztina

Kategória: Hit, Remény | Halottak napja vagy halloween? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Harangoznak a toronyban

„HARANGOZNAK A TORONYBA…” – PÁLYÁZATI FELHÍVÁS!

Maglód jelképében, a Haranglábban lakó Kisharang idén 300 éves.

300 éve szól értünk a lélekharang. A Maglódi Evangélikus Egyházközség és a Maglódi Polgári Kör ebből az alkalomból képzőművészeti és fotópályázatot hirdet 5 kategóriában:

1. alsó tagozatos kisiskolásoknak, 2. felső tagozatos diákoknak és 3. 16 év fölöttieknek képzőművészeti alkotások elkészítésére, valamint 4. korhatári besorolás nélkül új (saját) fotóalkotás elkészítésére, illetve 5. régi fotó beküldésére leírással/történettel.

Minden kategóriában három helyezés osztható ki. Valamennyi résztvevő emléklapot kap. A beküldött alkotásokból kiállítást rendezünk. A kiállítás megnyitójára a 300 éves évforduló alkalmából rendezett ünnepségen kerül sor.

Kategória: Hit, Remény | Harangoznak a toronyban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A Polgárőrségről !

Szeretnénk betekintést biztosítani a maglódi lakosoknak tevékenységünkbe. Nem szoktunk kérkedni, csendben tesszük a dolgunkat. Csak kicsit sok, hogy most már folyton betalálnak minket…

2016. január 7.-én kezdte meg tevékenységét egyesületünk, 11 alapító taggal. Azóta működünk. Jelenleg 13 taggal működünk, melyből többen az adminisztrációban vesznek részt, ahogy én is. Aktívan 8 vizsgázott polgárőr vesz részt a járőrözésben, akik amúgy mind dolgozó emberek. Az induláskor megkötött megállapodást a rendőrséggel és a helyi önkormányzattal továbbra is fenntartottuk. Egész évben tavaly is és idén is folyamatosan végeztünk és végzünk önállóan, valamint rendőrséggel közösen is járőrszolgálatot. Részt veszünk a rendezvények biztosításában.

Heti rendszerességgel jellemzően szerda, péntek és szombat éjjelenként önálló járőrszolgálatot látunk el Maglód bel-, és külterületén önkormányzati megállapodás szerint. Többi napon alkalomszerűen változik a szolgálat. Saját gépjárművel látják el polgárőreink a járőrszolgálatokat, mert egyesületünknek még nincs saját gépkocsija. A rendelkezésre álló támogatásokat inkább üzemanyagra költjük, mely nélkülözhetetlen a járőrszolgálat ellátásához.

Polgárőreink létszáma még mindig kevés, nem teszi lehetővé a teljesen zavartalan, folyamatos működést és mindennapos járőrszolgálatot, így egyik legfontosabb célkitűzésünk volt az elmúlt évek során az egyesület taglétszámának bővítése.

A szolgálat önkéntes jellegű mivolta miatt, fizetség nem jár érte, ráadásul saját gépjárművet kell a polgárőröknek használni, és bizony heti rendszerességgel kell a szabad éjszakáját (rendőrséggel történő közös szolgálat esetén nappalát is) a polgárőrnek feláldoznia, hogy járőr szolgálatot tudjon vállalni. A jelentkezők többsége, amikor már tenni is kellett, és részt vett pár járőrözésen, utána tovább áll és nem kívánja folytatni. Sajnos valóban elég unalmas és monoton tud lenni a járőrözés órákon át.

Most néhány szó a szolgálatokról és megszervezésükről: Előre 2 hétre az aktív polgárőrök a szolgálatvezetővel összeegyeztetik, hogy ki melyik napokon tud este 8 és hajnal 4 között szolgálatot vállalni. Amikor összeáll a beosztás és hiányzik még szolgálat, az elnökünk és felesége vállalják be a szolgálatokat, hogy zavartalan legyen a vállalt mennyiségű szolgálat. A szolgálatvezető értesíti a polgárőröket arról, hogy a megbeszélt napon nehogy megfeledkezzenek a szolgálatról. Ha valaki mégse tudja felvenni a vállalt szolgálatot, akkor mindig az elnökünk, Attila ugrik be az adott éjszakára, hogy a szolgálat meg legyen tartva. Szolgálat megkezdése előtt átveszi a polgárőr az üzemanyagra szükséges összeget az egyesület székhelyén, felmatricázza a gépjárművet (amikor nyílt szolgálat van), elmegy tankolni. Majd a polgárőr a szolgálat megkezdésekor bejelentkezik a megyei Polgárőr Szövetséghez és a 112-es segélyhívón is jelzi a felvett szolgálatot minden polgárőr, és jelenti, hogy hány órát lesz szolgálatban. Ugyanis ha a szolgálat alatt a rendőrségnek szüksége van ránk, akkor azonnal tudnak értesíteni (pl. eltűnt szermély keresésére, baleset helyszínére, stb.) Egy szolgálat alatt 130-150 km-t tesznek meg polgárőreink utcáról utcára haladva a városban. Folyamatosan figyelik a csoportosulásokat, ismeretlen gépjárműveket. Sokszor azért felmatricázatlan autóval járőrözünk, hogy ne keltsünk feltünést. Ha a szolgálat felkérés alapján rendőrséggel közös szolgálat, akkor a polgárőrnek is kötelessége 12 órás szolgálatot ellátni (nappal vagy éjszaka) a rendőrrel. Ilyenkor nem kell hozzá saját gépjármű.

Sok jelentkező nem szerette volna hosszútávon az amúgy is egyre kevesebb szabad idejét feláldozni. Főleg nem előre meghatározott időpontokban. Hanem sokan úgy gondolták, hogy amikor épp kedvük tartja 1-2 órát járőröznek kötöttségek nélkül egyedül. De egyedül senki nem láthat el szolgálatot. Mindig minimum 2 fő kell. Sajnos a polgárőrség így nem tud beugró polgárőrt felvenni. Hisz aki belép, vállalja, hogy havonta minimum 3 alkalommal visz 8 órás szolgálatot. Mindezt teljesen önzetlenül, fizetség nélkül. Valamint saját költségén megvásárolja a formaruházatot is, amely kötelező a szolgálatok ellátásához. Egyesületünk jelenleg nem tudja megvásárolni minden belépő ruházatát. Minden belépő a 3 hónapos gyakorlat alatt vizsgázott polgárőrrel látja el a szolgálatot párban, közben több napon kell megjelenni oktatáson is, mely elméleti oktatás a vállalt szolgálatok mellé és a 3 hónap lejárta után vizsgát kell tenni. Így válik polgárőrré a jelentkező. Rendvédelmi szervek dolgozóinak nem szükséges külön vizsga.

2022. év során és idén is intézkedésre több alkalommal került sor az önálló szolgálatok alkalmával. Ilyen esetek: Ittasan garázdálkodók hazakisérése, vagy jelentése a rendőrségnek. Fiatalok figyelmeztetése, ha csoportosulva zajongnak, baleseti helyszínnél forgalom elterelése, mentő hívása utcán talált eszméletlen személyhez. Stb.

Polgárőreink dokumentáltan 2022. év során 200 alkalommal teljesítettek szolgálatot városunkban, melyből 191 alkalommal önálló szolgálatot teljesítettek polgárőreink. Összesen 2 681 órát töltöttek szolgálatban, melyből 2 449 óra önálló járőrszolgálat volt, míg rendőrséggel közös szolgálat 88 óra volt, és 144 óra rendezvény biztosítással lett eltöltve. Az önálló járőr szolgálatok alatt összesen 24 726 km-t tettek meg polgárőreink, mely szolgálatonként átlagosan 138 megtett km-t jelent.

Ezen szolgálatok ellátásához a maglódi Önkormányzat 800 000 Ft-ot biztosított üzemanyagra 2022. évben vissza nem térítendő támogatásként, amelyet ezúton is nagyon köszönünk. A fennmaradó részt, hogy zavartalan legyen a vállalt szolgálatok teljesítése azt a Gerhát család biztosította a 2022. év során. Családunk által tavaly pénzben nyújtott támogatás 620 000 Ft volt. Mindezt az ingyen ellátott szolgálatok mellé, hogy mindig biztosított legyen a szükséges üzemanyag.

A helyiek többsége tisztában van ugyan a polgárőrség jelenlétével kis városunk életében. Sokszor kapunk elismerő szavakat is és jól esik, hogy sokan értékelik, amit városunkért teszünk! Viszont a legtöbben túlterheltek, így inkább a saját teendőikkel törődnek nem vállalva részt a járőrözésben. Amit természetesen megértünk! De így nagyon nehéz olyan személyt találni, aki tenni is hajlandó azért, hogy városunk közbiztonsága javuljon. Ne hagyjuk, hogy értékeinkben kárt tegyenek, vagy azokat eltulajdonítsák! Összefogással nagy dolgokra leszünk képesek!

Innentől minden évben az évet követően oldalunkon meg fogjuk írni, működésünk részleteit, hogy a maglódi lakosok is tisztában legyenek tevékenységünkkel.

Szeretettel várjuk az aktív, városunk biztonságáért tenni vágyó polgárőr jelölteket!

Gerhát Györgyi

titkár

Kategória: Főtér (Szólj be!) | A Polgárőrségről ! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

135 éve tűnt fel a „péczel–maglódi sáska”: a stauronotus maroccus

Takonykór, bőrféreg, himlő, lépfene, keleti marhavész, ragadós tüdőlob, sertésorbánc és efféle hírek között 135 éve, 1888. jún. 24-i számában közli a Pesti Napló: „Csak a minap írtuk, hogy a közeli Péczel község határán sáskák jelentkeztek. Most meg arról értesítenek, hogy egy óriási sáskahad Maglód község határát özönlötte el s tönkretette a legelőt és vetést. A szolgabíróság elrendelte, hogy a sáskákat földsánczokba temessék, vagy szalmával pörköljék föl. A lakosság el van keseredve.”

Dobozi István, Maglód elismert közigazgatási szakírója, aki 1867-től töltötte be a jegyzői tisztséget, még hiábavaló küzdelmet folytatott, amelynek hírét a Borsod-Miskolci Értesítő is tisztelettel emlegette: „Maglód község derék jegyzője, azonnal táviratilag értesítette a járás főszolgabiráját és Pestvármegye alispánját, honnan szintén távirati uton érkezett a rendelet a pusztító rovarok elvesztésére. A rendeletet foganatosították is, de eredménye nem lett. Erről ismét távirati jelentést tett a nevezett jegyző, a ki – közbevetőleg legyen mondva – igazán nagy buzgalommal és szorgalommal járt el a dologban, de sajnos, minden igyekezete és kísérlete sikertelen maradt. Az eredmény számbavehető alig volt.” A fertőzött területek hozama átlagosan az előző évi termés 25%-a lett.

Sáskajárásról már 1232 óta találunk hazai feljegyzéseket, sőt az 1242-ben a Sajó melletti ütközet, a muhi csata szerencsétlenségét nagyobb sáskaözön is tetézte, kezdi történeti összefoglalóját a „Péczel és Maglód körül constatált” katasztrófa aprópóján dr. Rodiczky Jenő a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében. Azonban a „péczel–maglódi sáska” a sokat látott természettudománynak is szolgált meglepetéssel. Adjunk szót magának Dobozinak: „Előterjesztésünk következtében megjelent községünkben a főszolgabiró, megjelen[t] az alispán; de megjelent a rovar-szakértők egész serege s ma is minden nap látunk határainkon tudós formájú embereket rovar-tanulmányozással foglalkozni. Elég az hozzá, hogy a hatóság közrehatásának eredménye az lett, hogy a tisztelt rovar-tudós urak constatálták, mikép egy nálunk eddig ismeretlen sáska-faj lépett fel, melyet aztán Mocsári ur a magyar nemzeti muzeum kiküldött szakértője «stauronotus maroccus»-nak ismert fel.” (Magyar Közigazgatás, 1888. júl. 12.) E rovar addig ismeretlen volt a Kárpát-medencében.

Doboziék még azt hitték, az ország közepén rejtélyesen feltűnt siserehad eredetére egyetlen magyarázat lehet: „ha valamely széláramlat egyenesen hozzánk csapta volna le”. Ám az általa emlegetett Mocsáry Sándor a Természettudományi Közlöny 1888. szept.-i számában a jelenségnek szánt nagy cikkében azt írta az ekkor még keresztes, későbbi nevén marokkói sáskáról (mivel egy péceli pásztor szemtanúja volt, hogy a kopár legelőkön már kora tavasszal milliónyi mennyiségben ugráltak): „nem az idén jöttek először hozzánk, hanem kisebb mennyiségben már évekkel ezelőtt, s a péczel-maglódi határon kedvező életfeltételekre találva meghonosultak…”

Dobozi cikkében belátta: „A füstölés, árok húzás, agyonverés és szalmávali elégetés stb. mesterséges módoni irtás nem bizonyúltak practicusoknak (…) Véleményünk szerint csupán egy gyökeres intézkedés vezethetne czélhoz. Az illető birtokosok kártalanítása mellett az ellepett területek felgyujtásával.” Szükségmegoldásként rovarhálókat is használtak (két nap alatt Pécelen 15 hálóval 261 liter fejletlen, apró sáskát fogtak, és 1 literre 14 ezer lárvát kell számolni!). Mocsáry a felületes szántást ajánlotta, mert a földbe rakott petetokok így már nem védettek sem a madaraktól, sem az időjárástól. Igaz, jobbára nem találták meg a kikelőhelyeket…

A marokkói sáska pusztítása nyomán 1890-ben felállított Magyar Királyi Állami Rovartani Állomás irányította a védekezést. Munkatársa, Sajó Károly előző évben írt cikket a Természettudományi Közlönybe „A péczel-maglódi sáska irtása” címmel, hosszan ecsetelve a külföldi tapasztalatból származó megoldást. A ciprusi sövény V-alakban felállított vászonkerítés. Ennek mentén a még repülésképtelen lárvákat gödrökbe terelték, vizet eresztettek rájuk, majd betemették őket.

„Ezen két községben a rendszeres irtás 1889-ben kezdődött május 24-én, ezen írtási munkálat június közepén befejeztetett. – Az írtásnál három teljes cziprusi sövény alkalmaztatott és naponta mintegy 100 ember dolgozott. – Ez évben már Péczelen és Maglódon kár alig fordúlt elő” – közölte Kazy József a Földmívelési Értesítőben (az irtás a sövények beszerzésével együtt „mintegy 2000 forintjába kerűlt az államkincstárnak”).

A marokkói sáska péceli–maglódi feltűnése utáni 60 évben többször szaporodott el hazánkban tömegesen, majd „mintegy varázsütésre” – eltűnt, és már szinte nem is találkozunk vele, zárta le (remélhetőleg) a sáskatörténetet az Élet és Tudomány cikke a sáskahad megjelenésének 100. évfordulóján.

Varga Zoltán

A marokkói sáska az Élet és Tudomány 1993. júl.-i számában, 1172. o.

„E fajnak különben valódi hazája Dél-Európa , Portugália, Spanyolország, Szicília, Krím, Szarepta, Kis-Ázsia és Szerbia; nem pedig egyszersmind Egyiptom és Khína is, mint a napilapokban hibásan közölve volt. S így hozzánk a legnagyobb valószínűség szerint egykor Szerbiából jöhetett át. Testalkatra nézve csak félakkora és sokkal karcsúbb, mint a vándor sáska (Pachytylus migratorius Linn.), de azért ép oly falánk, s a valódi sáskafélék (Acridiidae) családjába tartozik. Nagyságra nézve igen változó; a hímek 17–28 mm., a nőstények 20–33 mm. hosszúak. A nem jelleme a fejtetőn a szemek között egy ötszögű lapított terű s ez alatt mind a két oldalon egy-egy mélyebb benyomás. A faj testszíne rőtszennyes-sárga, barnás foltokkal. Szárnyai a testénél hosszabbak, kissé átlátszók, fekete foltokkal és pettyekkel; az erek vörhenyesek. A két első pár comb halványszennyessárga, alul kissé vérpirosba játszó; a hátulsó pár felül halványszennyessárga három fekete folttal; térdei feketék. A hátsó lábszárak vérpirosak, felül két sor fekete tüskével, tövön sárga gyűrűsek. A nép szöcské-nek nevezi s fogja nevezni , de az valódi sáska. A szöcskeféléknek (Locustidae) ugyanis igen hosszú fonálszerű csápjaik (bajuszaik) s többnyire igen hosszú lábaik vannak, s azonkívül a tarsusuk (a lábszárak után következő kis rész) négy ízülékből áll, holott a sáskaféléknek, tehát a Stauronotus maroccanus-nak vagyis a keresztes sáskának is, csak rövid csápjaik s aránylag rövid lábaik vannak és tarsusaik csak három ízüléküek. A szöcskefélék, legalább nálunk, fűnemüekkel élve, alig tesznek károkat” – írta Mocsáry Sándor „Az idei sáskajárásról” c. tanulmányában (Természettudományi Közlöny, 1888. szept. 330–331. o.)

„Noha e sáskának első nyoma 1862-ben található Magyarországon, kártevő volta csak 1888-ban kezdődött, a mikor egyszerre Pest vármegyében Pécel és Maglód határában mutatkozott. Az akkori sáskát szintén csak ugy, mint ez idén, elkésve vették észre, mikor szárnyasodni kezdett s a mikor már többé nem a földhöz volt kötve, hanem a mikor szorongatva, üldözve útját a levegőbe vette s az ember üldözésétől megmenekült. Ez azonban, az 1888-diki eset csak előjátéka volt a következő éveknek; mert a jövő évek során egészen 1892–1893-ig Pest vármegye után Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád vármegye Szeged város határával, majd Békés és Torontál vármegyék voltak azok, a hol e sáska eddig hallatlan mértékben pusztított. Azután, mikor a kormány és a sújtott vármegyék igen nagy anyagi áldozata árán 1892-ben végre vége szakadt a veszedelemnek s a marokkói sáskát kiirtották, békés idő következett. 1893 óta akadt mindig az Alföld nagy legelőin egy-egy marokkói sáska, de hát ez már nem volt oly veszedelmes többé, mig végre most Jászságban, a hol ezelőtt nem látták, egyszerre csak olyan tömegben mutatkozik, mint akárcsak az elébbi évek sáskajárásának legrosszabb napjaiban… – írta Jablonowski József „A marokkói sáska” c. cikkében, a Budapesti Hírlap, 1903. júl. 7-i számának címlapján.

Jablonowski a pécel–maglódi sáskairtást Sajó Károllyal irányító dr. Horváth Géza utódja volt a Rovartani Állomás élén. Kevesebb jelenjen meg





Hozzászólások










A marokkói sáska elterjedése, illetve megjelenése Magyarországon az Élet és Tudomány 1993. júl.-i számában közölt ábrákon, 1173. o. (az évszámok az első előfordulás időpontjait jelzik az adott térségben, 1888-ban Pécelt és Maglódot).

„… e sáskák nem az idén jöttek először hozzánk, hanem kisebb mennyiségben már évekkel ezelőtt, s a péczel-maglódi határon kedvező életfeltételekre találva meghonosultak; sőt az sem lehetetlen, hogy e faj kisebb területen hazánkban állandóan honos, de eddig a búvárok figyelmét kikerülte, mert kis korukban fűneműekkel élve, nem kártékonyak, s csak fejlett állapotra jutva és nagyon elszaporodva válhatnak az illető vidék csapásává. S hogy az idén Péczel-Maglód határán (…) és másutt is annyira elszaporodtak, annak oka a múlt évi forró nyár és a téli nagy havazások. Az első kedvező volt az anyaállatok kifejlődésére, az utóbbi pedig vastag leplével megóvta a nagy számmal lerakott petéket a megfagyástól…” – írta Mocsáry Sándor Az idei sáskajárásról című tanulmányában (Természettudományi Közlöny, 1888. szept. 329–343. o.)
Sajó Károly: A marokkói sáska Magyarországon. Természettudományi Közlöny, 1890. máj. 229. o. (dr. Lendl Adolf rajza)

„Az 1888-ik év őszén többszöri gondos keresés sem vezetett a péczeli sáskák petéinek nyomára. Mivel azonban a sáskák nagy tömege ellen, amely az 1888-diki nyár folyamán Péczelen és a vele szomszédos Maglódon garázdálkodott és még a hivatalos bejelentés előtt meg is szárnyasodott, sikeres irtó háborút nem lehetett indítani: meg voltunk győződve, hogy a petéknek teljes számmal kell a földben lenniök. De hol? Ez volt a kérdés. Nem ismerve még a marokkói sáska természetét és szokásait, nem tudtuk bizonyosan, vajjon nem csaptak-e át a szomszéd községek valamelyikébe és nem ott helyezték-e el valahol petéiket. E miatt nemcsak Péczel és Maglód községet, hanem a szomszéd községeket is hatóságilag utasították, hogy mihelyt a föld mívelése alkalmával a sáska-petetokoknak valahol nyomukra bukkannak, erről rögtön tegyenek jelentést községük elöljáróságánál. Az utasításnak volt is foganatja. Péczel község április 18-ikán jelentette a vármegyének, hogy »a sáskapeték számokkal ki nem fejezhető mennyiségben vannak a föld felszinén«, és hogy »a veszély tízszerte nagyobbnak mutatkozik, mint a múlt évben volt« – írta Sajó (226. o.).
A ciprusi vászonsövények használat közben

„Mihelyt az egész sáskaraj a kivánt irányban lábra kelt, azon túl már feltartóztathatatlanul ment — futva és ugrálva — egyenesen a gödör felé, mintha valami láthatatlan mágnes vonzotta volna őket; kétségen kívül azért, mert az volt az egyetlen irány, amelyben embereket nem láttak. Szokatlan és izgalmas látvány volt az! A sáskák mozgása egyre gyorsabb lett, a milliónyi nyüzsgő sáskából álló tömegben az egyes rovarkákat már nem lehetett megkülönböztetni, s az egész, az emberi szem előtt összeolvadva, olyan hatást tett, mintha a földön széles, szürkésfekete folyam húzódnék tovább. A sáskák folytonos ugrálása pedig azt a csalódást keltette, mintha a tovább haladó tömeg fölött sürű sötét füst kavarogna; a mellett olyan perczegés hallatszott, mintha sürű zápor vagy jégeső hullana” – írta Sajó Károly „A marokkói sáska Magyarországon” című dolgozatában (Természettudományi Közlöny, 1890. május, 232–233. o.).
A Maglódon is járt Mocsáry Sándor (Nagyvárad, 1841. szept. 27. – Budapest, 1915. dec. 26.) zoológus, entomológus (a rovartan tudósa), az MTA levelező tagja.

„Kora ifjúságától fogva nagy előszeretettel viseltetett a természettudományok, különösen Biharmegye faunája iránt. Mint múzeumi tisztviselő a múzeum s az akadémia segélye mellett 17 évig beutazta hazánknak csaknem minden részét tanulmány és gyűjtés czéljából. Főszakmája a rovartan s ezek rendjéből főleg a Hártyásszárnyúak (Hymenoptera), a méhek és darázsok; ezen szakokat ő kezdte először mívelni hazánkban; eddig több mint 600 új fajnak közölte leírását. Európa híresebb szakbúváraival összeköttetésbe lépett. A magyar n. múzeumnak ilynemű gyűjteménye az ő buzgalmából Európa egyik első rangú tárává fejlődött. Tiszteleti tagja a szentpétervári rovartani társulatnak; választmányi tagja és egyik jegyzője a m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének. A m. tudom. akadémia 1884. jún. 5. választotta levelező tagjai sorába; 1900. ápr. 4. a tudományosság terén szerzett érdemeiért ő felségétől a kir. tanácsosi czímet kapta. 1901. október 30. igazgatóőrré neveztetett ki” – foglalta össze Mocsáry pályáját Szinnyei József (Magyar írók élete és munkái: https://www.arcanum.com/…/m-96B16/mocsary-sandor-9A711/).

A fotó forrása: hu.wikipedia.org/wiki/Mocsáry_Sándor
Sajó Károly, az 1899. évi pécel–maglódi sáskairtás irányítója (dr. Horváth Gézával, az Országos Phyloxéra Kísérleti Állomás, majd Rovartani Állomás főnökével).

Sajó Károly (született Schemiz Károly, Győr, 1851. június 20. – Őrszentmiklós/Kunszentmiklós, 1939. február 9.) magyar entomológus, tanár. 1877-től 1880-ig tanított az ungvári katolikus főgimnáziumban, majd 15 évig kutatóként dolgozott előbb a Phyloxéra Kísérleti Állomáson, majd ennek utódintézményében, a Rovartani Állomáson. Nyugdíjazása (1895) után mezőgazdasági rovartannal és kertészettel foglalkozott őrszentmiklósi birtokán. Itthon elsőként ismertette a szőlő peronoszpóra-betegsége és a marokkói sáska elleni védekezést. Elsőként írt az időjárás rovarokra gyakorolt hatásáról is. 1872–1914 között tevékenykedett szakíróként: több mint 460 publikációja és több könyve jelent meg, a német nyelvű Prometheus c. lapnak 18 évig volt a főmunkatársa (hiszen kiválóan beszélt németül, angolul és franciául) is. Úttörő volt Az ökológia és biocönonógia úttörőjeként tartjuk számon (a biocönózis növények és állatok összessége egy meghatározott kapcsolatrendszerű adott területen). Őrszentmiklósi birtokán a természetvédelemmel elméletben és gyakorlatban egyaránt foglalkozott.

A fotó forrása: https://zookeys.pensoft.net/showimg.php…
Kategória: Hely-Történet | 135 éve tűnt fel a „péczel–maglódi sáska”: a stauronotus maroccus bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A léleknek nem kell pénz, a lélek mindig valami szépet remél

Beszélgetés Szabó István maglódi versmondóval

István május elején keresett meg engem a Városházán. Kimért volt, rendkívül udvarias. Elmesélte, hogy szereti a verseket, szokott szavalni, és több díjat is nyert már.

Hol született, merre élt, mivel foglalkozott eddig?

Brassóban születtem, és ott is végeztem tanulmányaimat: amíg lehetett magyarul, az egyetemet már románul. Líceumi magyar- és számtantanáromnak köszönhetem, hogy megszeretettem a verseket. Aktívan részt vettem az iskola irodalmi körének szervezésében. Számos kortárs erdélyi író és költő volt a vendégünk, mint Szemlér Ferenc, Domokos Géza, Sütő András, Kányádi Sándor. Úgy adódott, hogy az élet a műszaki pályára terelt, és a vers hobbi maradt. Volt még egy-két „felvillanásom” ebből az időszakomból, mint például az 1993-as szatmárnémeti nemzetközi szavalóverseny, ahol a legértékesebb díjat sikerült megkapnom: két hét nyaralást a magyarországi vajai kastélyban a családommal.

Hogyan került mindezek után közénk, Maglódra?

A lányomék már 2003-ban kijöttek Magyarországra, és 2008-tól Maglódon élnek. Az unokák már itt születtek. Nekem sajnos édesapámat kellett ápolnom otthon, és csak miután őt is elvesztettem, jöttem ki Maglódra, 2015-ben. Nyugdíjas lettem, és most már élhetek a régi hobbimnak.

Hogyan van az, hogy egy műszaki ember egyszer csak kinyílik a versek felé?

Nagyon szerencsés voltam, diákkoromban csodálatos tanárok tanítottak, akik nemcsak a szakirányú képesítéseikben voltak nagy tudásúak, hanem komoly általános műveltséggel is rendelkeztek. Példa erre a számtantanárom, aki akár irodalomtanár is lehetett volna. Amikor megtudta, hogy szeretem a verseket is, sokszor kért meg, szavaljam el az osztály előtt, ha lankadni látta a tanulási vágyunkat, Váci Mihály Még nem elég! című versét vagy Petőfi Sándortól A kutyák…, illetve A farkasok dalát. A magyartanárunk pedig mindig arra ösztökélt, fejlesszük a szókincsünket azzal, hogy havonta tanuljunk meg 10 általa kiválasztott verset, és ezért kaptunk egy tízest (nálunk a tízes jegy volt a legjobb). Ő a kommunista rendszer áldozata lett egyenes jelleme és a magyarsága miatt. A Brassói Lapok hetilap főszerkesztőjeként nyíltan kiállt cikkeivel a magyarság jogaiért. A román titkosszolgálat ezért úgy rászállt a családjára is, hogy az öngyilkosságba kergették.

Amikor gyermek voltam, az egyik tanárom azt mondta, hogy egy verset nem feltétlenül kell megtanulni, az sem baj, ha olvassa az ember, de az előadása legyen tökéletes! Ön hogy van ezzel, mi a „technikája”? Megtanulja a verseket? És hogyan készül fel az elmondásukra?

Büszkék lehetünk, hogy csodás költőink voltak – és vannak. Mi, magyarok jó érzésű, kitartó és egyenes jellemű nemzet vagyunk, de ugyanakkor a konokságunk, a széthúzásunk, nagyfejűségünk okozták az eddigi nagy veszteségeinket.

Minden alkalomra fontos a vers kiválasztása, és hogy mennyire talál hozzám: mennyire érthető és kifejezhető a mondanivalója számomra, mennyire illik az egyéniségemhez, legyen az Trianon-megemlékezés, karácsony, szoboravatás, névnap vagy falunap. Választáskor sok, a témához illő verset olvasok, és végül egy pár közül választok. Ha már választottam, igyekszem betartani az írásjeleket, és többször felolvasom magamnak. Igyekszem megérteni, átérezni. Ha kell, utána is olvasok, hogy mikor íródott, milyen kontextusban, mi volt az indíték. Többszöri felolvasás után már szinte „adja magát”, és ezzel rögződik is. Ha fenn van a YouTube-on a kiválasztott vers, meghallgatom, de soha nem szerettem másolni onnan, hisz minden szavalónak megvan a maga stílusa, egyénisége, érzésvilága, minden verset sokféleképpen lehet előadni.

Van-e legkedvesebb verse?

Minden vers, amelyet felolvasok vagy megtanulok, egy-egy részecskéje a lelkivilágomnak. Talán a legjobban hozzám nőtt vers Kosztolányi Dezső Hajnali részegsége, mert azt már diákkoromban is gyakran szavaltam, de most, idős koromra már igazi mélységében is át tudom érezni.

Nem egyszerű feladat kiállni az emberek elé, és beszélni. Szavalni azonban talán még nehezebb. Van-e Önben előre izgalom a felkészülés alatt? És mit érez, amikor minden szempár Önre szegeződik?

Igyekszem sokat gyakorolni, hibátlanul megtanulni a verset. Magamba szállni és figyelni, az előadásommal mennyire tudom lekötni az emberek figyelmét, hogy megérthessék a vers üzenetét. Szerintem mindenkinek van lámpaláza minden fellépés előtt, de ez megszűnik, ha az ember beleéli magát a szavalásba.

Milyen versenyeken indult eddig, és milyen eredményei születtek?

Sok versenyen vettem részt, de arra nagyon büszke vagyok, hogy az idén ötödször vihettem el a kiemelt arany minősítést az Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud megmérettetésen Maglód város nevében.

Ezekre a fellépéseire a legbüszkébb?

Minden fellépés élmény nekem, és ha ezzel örömet tudok szerezni az embereknek, az a legcsodálatosabb, hisz a léleknek nem kell pénz, a lélek mindig valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, hogy szebb legyen tőle a világ. Nekem ezt adják a versek: lelki békét és a reményt, hogy érdemes élni és örülni mindennek, ami minket körülvesz. Ajánlom mindenkinek, olvassa el Gabriel García Márquez búcsúlevelét, és legalább egy percre elgondolkodjunk azon, milyen keveset is elég lenne tennünk mindennap azért, hogy szebb legyen ez a világ. Már ha derűsen, mosollyal lépnénk be például vásárolni az üzletbe, és szép napot kívánnánk az eladónak, már az is egy csöppnyi derű. Ezt akkor is megtehetjük, ha nincs is hangulatunk hozzá! Hát még akkor, ha minden nap kimondanánk szeretteinknek, amit érzünk: hogy szeretjük őket, és nem vágnánk oda: hisz tudod… Senki sem sejti, mikor ér véget az élete – és ha ma volt az utolsó alkalom…? Erről szól Reményik Sándor Mosoly című verse is.

Hol szokott még szavalni? Ünnepélyeken, családban, szenteste?

Minden alkalomra szívesen „benevezek”, ha felkérnek. Karácsonykor szoktunk az unokákkal egy 10-15 perces műsorral készülni, kedveskedni a szülőknek, nagymamának, rokonoknak.

Esetleg a versírás gondolatával is foglalkozott-e már? Van saját verse is?

Igen, kísérleteztem a versírással, de azok csak a próbálkozásaim maradnak. Sokan igyekeztek megfogalmazni, mi a vers, mit nyújt a vers. Az én megfogalmazásom szerint a vers a tömör megfogalmazása, ha tetszik, „aforizmája” az emberi érzések kifejezésének. Erre kevesen képesek, de azok, akiknek megvan ez az égi tehetségük, azok gyönyörűen és magas szinten tudják nekünk tolmácsolni. Ahogy egy kortárs költő összefoglalta: hol van ennyi költő egy kupacban, és hol van ennyi humor, mint nekünk? A válaszom: sehol, csak itt nálunk!

De a legfontosabb: tanuljunk meg szeretetet adni, mert az meghozza a gyümölcsét. Tiszteljük önmagunkat, mert akkor másokat is tudunk tisztelni, hisz a gyűlölet csak árt mindenkinek. Képesek vagyunk rá, mert amit gondolunk, azok vagyunk. És olyan kevés kell, hogy felemeljük a gondolatainkat, ne legyünk kicsinyesek! Kapjuk vissza elvesztett hitünket, hisz szeretni csak akkor lehet, ha megszeretjük önmagunkat is. Hitetlen nemzet gyermekei, bízzatok önmagatokban, szeressétek, tiszteljétek egymást! Hit nélkül nincs jövő, de ne tévesszétek össze a hitet a vallással: ég és föld a különbség!

Kívánom, hogy még nagyon sok verset megtanulhasson, és még nagyon sok embernek örömet szerezzen!

Kérges László

Reményik Sándor: Mosoly

Mosolyod…
Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében,
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradtnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon meg jelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs
Nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Kategória: Helyünk, Hírünk | A léleknek nem kell pénz, a lélek mindig valami szépet remél bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A fejedelem „titkos szekretáriusa” – 290 éve hunyt el Ráday Pál

Amikor már a Magyar Nemzet publicistája is maglódi öntudatra ébredve kampányol saját „civil szervezete” spanyolviaszként felfedezett helytörténeti érdeklődésével, pironkodva tér vissza az ember a valódi helyi évfordulókhoz. (Még ha picit megkésve is, amire csak egy törött jobb csukló adhat „igazolást”.)

290 évvel ezelőtt, 1733. máj. 20-án hunyt el Maglód egyik legjelesebb, legnevesebb földesura, Ráday Pál (Pécelen).

A Ráday család a 17. sz. 2. felében egyike a leghatalmasabb földesuraknak Pest vármegyében: Pécel mellett pl. Maglód, ill. az ekkor közigazgatásilag hozzá tartozó Vecsés puszta is birtokait gyarapította. A család kimagasló tagja, Pál Losoncon született, 1677. júl. 2-án. Tanulmányai végeztével 1695-ben törvénygyakorlatra ment Kajali Pálhoz, Nógrád és Hont vármegye jegyzője, későbbi apósa mellé, akinek a helyébe, lemondása után, 1699-ben a nógrádi rendek őt választották meg. (A 13 évesen eljegyzett evangélikus Kajali Klára 13 évvel volt fiatalabb férjénél, és 8 évvel élte őt túl. „Szeretsz szívem de titkossan…” – írja Ráday egyik első virágénekében.)

A szabadságharc idején, 1703-ban a gácsi várban rekedt nemesség hűségesküt tett Rákóczinak – Ráday kivételével, aki minden fenyegetés dacára megtagadta ezt. A fejedelem végül szép szóval nyerte meg őt magának: 1704-ben már a belső titkára, majd egyik legfontosabb munkatársa, követe lett, híres szónok, az erdélyi kancellária igazgatója volt. Rákóczival Lengyelországba szorult, de visszajött Debrecenbe Pálffyhoz a béketárgyalásokra, mindvégig védve a fejedelmet. A szatmári béke után ő is letette Bécsben a hűségesküt. Nógrádi követként, több országos bizottság tagjaként is nagy tekintélyt vívott ki magának. Mint a református egyház főgondnoka és hitsorsosai szónoka az ellenreformációval következetesen szembe szállt. Élete végén sokat betegeskedett, ekkor már csak az irodalom és a gazdálkodás tartotta benne a lelket.

A szabadságharc után Ráday mellett Grassalkovich Antal Maglódon is társtulajdonossá lesz: „Ráday Pál, a nagy fejedelem kancellárja, jóllehet a szabadságharc leverése után királyhűségre tért, hatalmas vagyonának minden részét mégsem tudta megmenteni. Fel kellett áldoznia, illetve el kellett adnia egyes birtokokat, hogy az így nyert anyagi eszközökkel és pártfogók segítségével vagyonának többi részét megmenthesse. Ráday csakhamar megtalálja a hathatós pártfogót Grassalkovich I. Antal kamarai igazgató személyében” – írja Bilkei Gorzó János 1938-ban. S mire mentek ketten? Sokan sokféleképp értékelik.

Dóka Klára szerint Ráday Pál és Grassalkovich Antal egyenesen új települést hoz létre Maglódon nógrádi szlovákok áttelepítésével. Az 1715-ben összeírt jobbágynevek azonban vegyesen tartalmaznak magyar és szlovák hangzású neveket, bár az előbbi érzékelhetően több. Makkai László szerint viszont Maglód 1720-ra magyarokkal népesült be.

Több érzékletes, szép maglódi határleírást köszönhetünk annak, hogy Ráday a szomszédos földesurakkal határozottan vitába szállt, a birtokpertől sem visszariadva, tulajdona védelmében. A Közepén patakotska foly – Maglód története a 19. századig c. könyv „Esetek Ecserrel” fejezetében erről részletesen esik szó.

Könyvtárügyünkhöz is kapcsolódva büszkélkedhetünk: Ráday a legelső könyvgyűjtők között hungarikákból először állított könyvtárt, megvetve így a méltán híres Ráday-könyvtár alapjait. Lánya, Eszter (gr. Teleki Lászlóné), maga is neves könyvgyűjtő, mecénás, míg az apa méltó utódja, Gedeon, költő, műfordító, politikus, a hazai felvilágosodás vezéregyéniségévé vált. Ráday Pált a magyar literatúra a kegyességi irodalom művelőjeként és a szabadságharc politikai irodalmának kiemelkedő alakjaként tartja becsben.

Maglód egykori ura, a fejedelem „titkos szekretáriusa” Losoncon nyugszik.

Varga Zoltán

Ráday Pál (Losonc, 1677. júl. 2. – 1733. máj. 20., Pécel) Mányoki Ádám festményén (1726–27).
Ráday Pál apósának, Kajali Pálnak (1662–1710) az életéhez talán érdemes elolvasni születésének 360. évfordulójára írt 2022. jún. 22-i bejegyzésemet (Pál naphoz: „Rákóczi messzelátó szeme világa”). Róla egyébként nem maradt fenn ábrázolás. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban látható kiállítás tervezői ezért képzelt viaszfigurával emlékeznek személyére: Gács (ma Halic) várát idézi meg az életkép, ahol a fejedelemhez való csatlakozás eszméje megfogalmazódott. Kajali Pál mellett leendő veje, Ráday Pált, és Kajali leánya, Ráday későbbi felesége, Klára látható. (Az érdekes kiállítás középpontjában a Rákóczi-szabadságharc két fontos, Nógrád megyében zajló eseménye áll: a szécsényi országgyűlés – 1705 –, ill. a Romhány és Érsekvadkert mezején – 1710 jan.-jában – lezajlott sorsdöntő csata.)
Kajali Klára (1690–1741) Mányoki Ádám festményén (1724).
A kép forrása: Ráday Levéltár (https://leveltar.rgy.hu). A család címere „hosszában kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban zöld pázsiton befelé fordulva fehér egyszarvú ágaskodik, első lábaival liliomágat tartva; a baloldali kék udvarban zöld pázsitról korhadozó, de még egy ágon kihajtott hársfatörzs emelkedik, melyen galamb áll, szétterjesztett szárnyakkal, csőrében zöldellő hársgalyát tartva. A paizs fölött grófi korona, azon három koronás sisak áll; a jobb oldaliból két arany búzakalász között karóhoz kötött szőlőtőke arany fürtökkel látható; a középsőből két vörös és kék sasszárny között a paizsbeli leirt unicornis emelkedik fel; a baloldaliból szintén zöld leveles buza kalász nyúlik ki. Foszladék jobbról ezüst vörös, balról ezüstkék; a paizsot oldalvást egy-egy fehér hattyú tartja.” (Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal IX. Pest, kiadja Ráth
Ráday Pálról Nyíregyházán és Hartán neveztek el utcát (a családról azonban Budapesten és Veresegyházán is). A képen a szintén Ráday emlékezetéhez tartozó, 1962-ben alapított péceli gimnázium maglódi levelező tagozatának emlékplakettje.
Kategória: Hely-Történet | A fejedelem „titkos szekretáriusa” – 290 éve hunyt el Ráday Pál bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A Kihívás Napja

A Kihívás Napjának képei

2023. május 31-én Herendi Tamás szervezésében és a Polgári Kör támogatásával került sor az I. Maglódi Kihívás Napjára. A számos sportágat felölelő, több maglódi intézményt, együttműködő/részt vevő civil szervezeteket és gyermekek, felnőttek százait megmozgató, egésznapos rendezvény közös esti levezetéssel fejeződött be a központi iskola udvarán.

A vidám képek önmagukért beszélnek: ép testben ép lélek!

A rövid videó az egész napot sűríti 3 percbe: https://www.youtube.com/watch?v=I4mcR847tgU

Köszönjük a támogatást
az Auchan Maglódnak
a Paradiso Pizzéria és Étteremnek
a Creapaint Élményfestésnek
a Horváth Cukrászdának
a Sütőgép Kft.-nek
a Haszonkulcs Suszter Kft.-nek!


Mindannyiunk egészségére! Jövőre ismét találkozunk!

Kategória: Helyünk, Hírünk | A Kihívás Napja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Németh Mihály evangélikus lelkész 2023. június 4-én elhangzott beszéde

2010. június 4-én szenteltük fel a maglódi ereklyés országzászlót, Trianon emlékművet. Az ünnepség díszvendége (az azóta már elhunyt) Duray Miklós felvidéki magyar politikus, író, egyetemi tanár volt. Az avatást követően megköszönte szolgálatomat. Azt mondta: „A magyarság és a Kárpát-medencében élő népek számára a jövőt a megbékélés jelenti.” 2023. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, Trianon 103. évfordulóján akkori szavaimat ismétlem meg:

„Az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság egy örök Isten, a történelem Ura áldja meg ezt a maglódi ereklyés országzászlót — Trianon emlékművet. Emlékeztesse ez az emlékmű Maglód népét és mindazokat, akik megállnak előtte, az 1920. június 4-én aláíratott békediktátumra, mely országunkat feldarabolta, nemzetünket megnyomorította.

Isten áldja meg mindazokat a honfitársainkat, akik Trianon után őseiktől örökölt szülőföldjükön, de immár idegen országban, üldöztetést, megaláztatást és elnyomatást szenvedve megőrizték és őrzik magyarságukat. …

Isten áldása legyen mindazokon, akik magyar nemzetünk összetartozásáért és ugyanakkor a Kárpát medencében élő népek: románok, szerbek, horvátok, szlovének, németek, szlovákok, ruszinok, romák, magyarok megbékéléséért fáradoznak, ezzel váltva valóra Isten igéjének igazságát: „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást  és életet mindenkor.”

Maglód evangélikus lelkészeként, városunk egyik lelki vezetőjeként, azt kérem, hogy ne csak a Trianon évforduló mai napja legyen a nemzeti összetartozásé, hanem az elkövetkező évünk 2024 júniusáig! Sőt, egész életünk is: a széthúzás helyett az összetartozásról szóljon!  Nem elég Isten áldását kérni, hanem úgy is kell szólni, cselekedni és élni, hogy elnyerhessük áldását! Éljetek hát egyetértésben, hogy legyen áldás és élet Maglódon!

Kategória: Hit, Remény | Németh Mihály evangélikus lelkész 2023. június 4-én elhangzott beszéde bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Maglódiak a szentendrei Skanzenben

Pünkösd hétfő délután a Skanzen nagyszínpadán fellépett a Roszicska hagyományőrző, és a Kacamajka néptánc együttes. Mindkét csoport maglódi táncokat adott elő. Fellépésüket hatalmas, szűnni nem akaró taps követte. A közönség örömmel, szinte beleéléssel követte a táncot és lábával dobolta a ritmust.

Köszönjük, hogy a maglódi hagyományainkat ápolják és bemutatják egy országos múzeum rendezvényén, ez segít életben tartani a régi szokásainkat és táncainkat.

Kérges László

Kategória: Helyünk, Hírünk | Maglódiak a szentendrei Skanzenben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva