Amikor már a Magyar Nemzet publicistája is maglódi öntudatra ébredve kampányol saját „civil szervezete” spanyolviaszként felfedezett helytörténeti érdeklődésével, pironkodva tér vissza az ember a valódi helyi évfordulókhoz. (Még ha picit megkésve is, amire csak egy törött jobb csukló adhat „igazolást”.)
290 évvel ezelőtt, 1733. máj. 20-án hunyt el Maglód egyik legjelesebb, legnevesebb földesura, Ráday Pál (Pécelen).
A Ráday család a 17. sz. 2. felében egyike a leghatalmasabb földesuraknak Pest vármegyében: Pécel mellett pl. Maglód, ill. az ekkor közigazgatásilag hozzá tartozó Vecsés puszta is birtokait gyarapította. A család kimagasló tagja, Pál Losoncon született, 1677. júl. 2-án. Tanulmányai végeztével 1695-ben törvénygyakorlatra ment Kajali Pálhoz, Nógrád és Hont vármegye jegyzője, későbbi apósa mellé, akinek a helyébe, lemondása után, 1699-ben a nógrádi rendek őt választották meg. (A 13 évesen eljegyzett evangélikus Kajali Klára 13 évvel volt fiatalabb férjénél, és 8 évvel élte őt túl. „Szeretsz szívem de titkossan…” – írja Ráday egyik első virágénekében.)
A szabadságharc idején, 1703-ban a gácsi várban rekedt nemesség hűségesküt tett Rákóczinak – Ráday kivételével, aki minden fenyegetés dacára megtagadta ezt. A fejedelem végül szép szóval nyerte meg őt magának: 1704-ben már a belső titkára, majd egyik legfontosabb munkatársa, követe lett, híres szónok, az erdélyi kancellária igazgatója volt. Rákóczival Lengyelországba szorult, de visszajött Debrecenbe Pálffyhoz a béketárgyalásokra, mindvégig védve a fejedelmet. A szatmári béke után ő is letette Bécsben a hűségesküt. Nógrádi követként, több országos bizottság tagjaként is nagy tekintélyt vívott ki magának. Mint a református egyház főgondnoka és hitsorsosai szónoka az ellenreformációval következetesen szembe szállt. Élete végén sokat betegeskedett, ekkor már csak az irodalom és a gazdálkodás tartotta benne a lelket.
A szabadságharc után Ráday mellett Grassalkovich Antal Maglódon is társtulajdonossá lesz: „Ráday Pál, a nagy fejedelem kancellárja, jóllehet a szabadságharc leverése után királyhűségre tért, hatalmas vagyonának minden részét mégsem tudta megmenteni. Fel kellett áldoznia, illetve el kellett adnia egyes birtokokat, hogy az így nyert anyagi eszközökkel és pártfogók segítségével vagyonának többi részét megmenthesse. Ráday csakhamar megtalálja a hathatós pártfogót Grassalkovich I. Antal kamarai igazgató személyében” – írja Bilkei Gorzó János 1938-ban. S mire mentek ketten? Sokan sokféleképp értékelik.
Dóka Klára szerint Ráday Pál és Grassalkovich Antal egyenesen új települést hoz létre Maglódon nógrádi szlovákok áttelepítésével. Az 1715-ben összeírt jobbágynevek azonban vegyesen tartalmaznak magyar és szlovák hangzású neveket, bár az előbbi érzékelhetően több. Makkai László szerint viszont Maglód 1720-ra magyarokkal népesült be.
Több érzékletes, szép maglódi határleírást köszönhetünk annak, hogy Ráday a szomszédos földesurakkal határozottan vitába szállt, a birtokpertől sem visszariadva, tulajdona védelmében. A Közepén patakotska foly – Maglód története a 19. századig c. könyv „Esetek Ecserrel” fejezetében erről részletesen esik szó.
Könyvtárügyünkhöz is kapcsolódva büszkélkedhetünk: Ráday a legelső könyvgyűjtők között hungarikákból először állított könyvtárt, megvetve így a méltán híres Ráday-könyvtár alapjait. Lánya, Eszter (gr. Teleki Lászlóné), maga is neves könyvgyűjtő, mecénás, míg az apa méltó utódja, Gedeon, költő, műfordító, politikus, a hazai felvilágosodás vezéregyéniségévé vált. Ráday Pált a magyar literatúra a kegyességi irodalom művelőjeként és a szabadságharc politikai irodalmának kiemelkedő alakjaként tartja becsben.
Maglód egykori ura, a fejedelem „titkos szekretáriusa” Losoncon nyugszik.
Varga Zoltán
